1915. december 19-én, azaz pontosan 103 éve halt meg Alois Alzheimer német orvos, pszichiáter, aki először írta le tényszerűen az Alzheimer-kórt.
1915. december 19-én, azaz pontosan 103 éve halt meg Alois Alzheimer német orvos, pszichiáter, aki először írta le tényszerűen az Alzheimer-kórt. Ennek felfedezéséhez azonban hosszú út vezetett, amely során a fiatal orvos annak a a frankfurti elmegyógyintézetnek volt a segédorvosa, amit csak az "Őrültek kastélyának" neveztek. Bár a név talán ijesztő lehet, valójában az intézmény rendkívül felvilágosult módon kutatta és segítette pacienseit, akiknek valóban próbálták megkönnyíteni a mindennapi életüket, így például egész napos orvosi felügyeletet biztosítottak számukra. Emellett azon kevés intézmény közé tartoztak, akik nem az ósdi, mai szemmel egyenesen ijesztő terápiákat erőltették, hanem folyamatosan kutatták a betegségek kiváltó okait és lehetséges kezelésüket.
Alzheimer itt mélyült el először az idegrendszer patológiájában, és miután engedélyt kapott arra, hogy tanulmányozza az elhunytak agykérgét és annak elváltozásait, gőzerővel vetette bele magát új - ekkor még csak kiegészítő - munkájába. Kutatásai akkor gyorsultak fel, mikor egy Auguste D-nek nevezett 51 éves asszony kezelését végezte, az általa készített esetleírás nyomán született meg az Alzheimer-kór kifejezés. Ehhez azonban nagyon alapos kutatásra volt szükség, amely során a német orvosnak feltűntek az asszony rövidtávú memóriazavarai, furcsa hangsúlya olvasás közben, illetve feledékenysége, mely miatt gyakran jól ismert tárgyak nevét sem tudta kimondani. Alzheimer ugyanakkor azt is észrevette, hogy noha a tünetek fokozatosan súlyosbodtak, olyan alapvető élettani funkciók, mint amilyen a reflex, a szívműködés vagy éppen az anyagcsere, egyáltalán nem sérültek. Épp ezért Augusta D halála után felboncolta az agyát, ahol nem talált meszesedést, más, azóta részletesen is leírt rendellenességeket viszont igen.
Ez alapján írta meg híres "Az agykéreg különös elváltozásairól" című beszámolóját, amely összefoglalta az Alzheimer-kór néven illetett tünetegyüttest. Ennyi azonban nem volt elég számára, és karrierje során nem csak a róla elnevezett kórra, hanem más betegségekre is nagy figyelmet fordított. Eredményeinek és az orvostársadalom számára is teljesen újszerű felfedezéseinek hatásárakinevezték a müncheni egyetem tanárává, majd saját intézetet nyitott. Hírneve miatt mind a páciensek, mint a hallgatók nagy számban keresték fel, s mint a leírásokból kiderül, tanulói szerint felejthetetlen látványt nyújtott, ahogy nyakában lógó cvikkerrel, kezében az elmaradhatatlan szivarral cikázott a mikroszkópok között. Az anekdoták szerint a nap végén mindenki pontosan tudta, hogy melyik mikroszkópokat használta a professzor, hiszen azok mellett mindig csikkek hevertek.
Alois Alzheimer ötvenegy évesen, 1915. december 19-én halt meg, utolsó munkáját, a sokak által várt "Az elmebetegségek anatómiája" című átfogó munkájának kéziratát már nem sikerült befejeznie.
Kapcsolódó cikkek