Rendszeres testmozgás:
Aki Alzheimer- kórban szenved, de még nem vesztette el koordinációs képességét, annál praktikus megoldás lehet a mentális állapot javulása érdekében, illetve a feledékenység ellen a napi félórás könnyű séta.
A testmozgás hatására nő a vérnyomás és javul az agy vérellátása. A minimum 6 hónapig tartó rendszeres testmozgás növelheti az agy térfogatát, és ez segítheti a memória fejlesztését.
Memóriafejlesztő gyakorlatok:
Nagyon sok memóriafejlesztéssel kapcsolatos gyakorlat létezik ma már, amelyet, ha minden nap végigcsinál a beteg, szép eredményeket érhet el vele.
Például az Alzheimer- kórban szenvedő beteg a lehető legrészletesebben elmondja a hozzátartozójának, hogy mit csinált aznap. Vagy a hozzátartozó felsorol öt egyszerű szót, amelyeket a betegnek el kell ismételnie.
Közösségbe járás
Praktikus megoldás lehet a közösségbe járás, illetve csoportos programokon való részvétel. Ha az Alzheimer-kórban szenvedő önmagától már nem tud társaságba eljárni, akkor a hozzátartozója kísérheti el.
Az is praktikus megoldás, ha a rendszeres testmozgást a beteg társasággal végzi. Egy baráttal sétálni mégiscsak jobb, mint egyedül.
Napi időbeosztás
Praktikus megoldás lehet még, ha készítünk a beteg számára egy napi időbeosztást, mellyel az emlékezőképességét javíthatjuk.
Ez azért fontos, mert az Alzheimer-kórral küzdő betegeknek elvész az időérzékük. Felborul a napi ritmusuk, elfelejtik, hogy mosakodtak-e, főztek-e, felöltöztek-e már. A beteg csak a napi rutin állandó ismétlődése alapján tudja, hogy milyen napszak van, hogy ilyenkor mi következik.
A napirendbe beírhatjuk egy nap történéseit. Hány órakor egyen, igyon, mosakodjon, sepregessen, mosogasson stb. A beteg mindig, amikor megcsinált valamit, azt kipipálja. Így egy idő után az egyén begyakorolja a rutin feladatokat.
Ha hetente ismétlődik egy vagy több esemény (gyógytornász jön, orvoshoz menni), akkor azt próbáljuk meg úgy megszervezni, hogy az minden héten pontosan ugyanakkor történjen.
Talán mindezen praktikus megoldások túl időigényesnek tűnhetnek, de megéri a fáradságot, mert a beteg így magabiztosabban mozoghat a hétköznapokban, megőrizheti önállóságát, nem érzi magát tehernek.
