A beszéd és a testbeszéd az emberi gondolatok kifejezésének egyik legfontosabb eszköze. Az Alzheimer-kórtól szenvedő emberek a betegség előrehaladásával pont ezt a képességüket veszítik el, így csak egyre romló mértékben tudják gondolataikat, érzéseiket, véleményüket megosztani társaikkal.
A beszéd és a gondolatok megfogalmazásának képessége a betegség egyes stádiumainak megfelelően fokozatosan vész el.
A korai stádiumban jelentkező változások:
- A betegektől erős koncentrációt kíván a beszélgetések követése.
- Könnyen elkalandoznak vagy elveszítik a fonalat.
- Több időt igényel a gondolatok megfogalmazása.
- Szótalálási nehézség jelentkezik.
A középső stádiumban jelentkező változások:
- Az olvasott szöveg megértése nehézzé válik.
- A betegek hosszabb beszélgetés követésére képtelenek.
- Saját mondataikat nem fejezik be, a mondatok szerkezete szétesik.
- Az arckifejezéseket képtelenek megfelelően interpretálni.
- A beszédhang ellaposodik, az érzelmeket nem követi a beszédhang változása.
- A betegeknek nincs kedvük részt venni a beszélgetésekben.
A végső stádiumban jelentkező változások:
- A betegek képtelenek megérteni a hallott szavak jelentését.
- A nyelvtani szabályokat helytelenül használják.
- Ismerős szavakat ismételgetnek, vagy új szavakat találnak ki ismerős tárgyak megnevezésére.
- Gyakran használnak szitokszavakat.
- Teljes némaság.
- Gesztusok, testbeszéd válik hangsúlyossá.
A fentiekből is látszik, hogy az Alzheimer-kóros betegekkel való kommunikáció egyre fokozódó kihívást jelent a hozzátartozók számára. Rengeteg türelmet és toleranciát igényel, hogy a családtagok és ápolók megértsék a beteget, vagy megértessenek vele valamit.
Kommunikáció a betegekkel
A betegekkel való beszélgetésre mindig időt kell szánni és hagyni, hogy megpróbálják elmondani a gondolataikat. Ha nem jut eszükbe egy-egy szó vagy kifejezés, esetleg rossz szót használnak, akkor fel lehet ajánlani egy lehetséges variációt, de nem kell siettetni a beszédet. Nem szabad kijavítani az idős betegeket, vagy veszekedni velük, amiért érthetetlen az, amit mondanak. Ehelyett inkább meg kell próbálni megérteni az elhangzottak lényegét, és erre reagálni. A mondanivaló megértésében segíthet a beszédet kísérő érzelmek követése, vagy a testbeszéd megfigyelése. Ha ez nem lehetséges, akkor meg kell kérni a beteget, hogy mutogatással tudassa, mit is szeretne.
A beszélgetés ideális körülményeinek megteremtése is nagyon fontos. Lehetőleg egy nyugodt, csendes szobát kell választani, ahol az idős ember zavartalanul tud koncentrálni a mondanivalójára. Ki kell kapcsolni a rádiót, tévét, mert az, ami egy egészséges embernek háttérzaj, az a demens beteget jelentősen gátolhatja az odafigyelésben.
(Dr. Muszil Dóra)
