Az Alzheimer demencia kóros állapot, aminek a gyakorisága az öregedéssel nő.
Nem minden öreg ember válik demenssé. Viszont a demencia nem csak a beteget, hanem a hozzátartozóinak az életminőségét is súlyos mértékben érinti. Ahhoz, hogy az Alzheimer-kórban szenvedő biztonságban érezze magát, fontos, hogy a megszokott lakásában, időbeosztásban éljen, és a napi szükségleteken kívül fontosak a szellemi foglalkozások is. Lehetőség szerint nem szabad kimozdítani őket a megszokott lakhelyükről akkor sem, ha az új hely komfortosabb körülményekkel jár. Ez viszont ellehetetleníti a gyermekei életét – akik szerencsés esetben dolgoznak, családosak, és nem keresnek annyit, amennyi órabért kellene fizetniük egy szakképzetlen gondozónak, hogy felügyelje az Alzheimer-kóros szülőt saját otthonában. A lelkiismeretes gyermek így kelepcébe kerül. Nappal mindenki dolgozik – akkor ki maradjon a beteg szülővel? És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a beteget gondozó hozzátartozó egész családja le kell, hogy mondjon éveken át minden nyaralásról, utazásról, esetleg egy-egy továbbképzésről is az idősödő szülő miatt, továbbá arról, hogy a demens beteg kilátástalan, kimerítő ápolásába belefásult hozzátartozó saját családja tönkremegy, hiszen nincs ideje a saját házastársára és gyermekeire…
Az Alzheimer-kóros beteg hozzátartozója Magyarországon magára marad a problémával, amire nincs jó megoldás. Vagy beadja a szülőt intézetbe, ami a betegnek rossz, vagy feláldozza a saját családját, munkáját, életét, hogy teljesítse kötelességét egy egyre mogorvább szülő mellett, akitől egy kedves és hálás szót sem kap cserébe, amiért feláldozta érte a saját életét.
Ezért lenne fontos megelőzni, de legalább időben felismerni a betegséget. A jelenlegi állapot szerint, mikor egy embernél diagnosztizálják az Alzheimer-kórt, a betegségre jellemző sejtpusztulás már 10-15 éve zajlik. A már előrehaladott kórfolyamat ilyenkor már nem reagál a kezelésre. A jelenleg létező gyógyszerek nem gyógyítják meg a betegséget, viszont lelassítják az Alzheimer-kór előrehaladását. Léteznek viszont olyan tesztek, melyek kitöltéséhez nincs szükség neurológus szakképzettségre, viszont még korai stádiumban kiszűrhetők a betegek (Mini Mental Scala, órateszt). Ha háziorvosi szinten megtörténne a beteg szűrése, akkor még a kezdeti stádiumban elkezdett kezelés sikeres lehetne.
Nagy szükség lenne olyan elérhető és költséghatékony intézetekre, ahol legalább nappalra befogadják a demens beteget, illetve olyan szociális gondozói hálózatra, akik évi 1-2 hétre tehermentesítenék az Alzheimer-kóros beteget gondozó hozzátartozót, aki meg szeretné adni a demens szerettének a megszokott otthoni körülmények biztonságát.
Kerekes Éva
Kapcsolódó cikkek