Az Alzheimer-kór szakaszai

Tünetek - út a felejtésig

Az emlékezetzavarokkal, beszédzavarokkal és egyéb tünetekkel járó Alzheimer-kórnak négy szakaszát különíthetjük el. Ha bizonyos változásokat észlelünk családtagjainkon vagy akár saját magunkon, érdemes mihamarabb orvoshoz fordulni!

Ez már az Alzheimer-kór?

Bár időnként mindenki elfelejt ezt-azt, kimegy a fejéből egy találkozó, vagy éppen keresgélnie kell a szavakat, érdemes figyelni arra, hogy ezek az emlékezetzavarok mennyire súlyosak, rendszeresek vagy éppen a hétköznapi, jól megszokott, rutinszerű feladatok elvégzését is zavarják.
Az Alzheimer-kór degeneratív, gyógyíthatatlan idegrendszert érintő betegség; presenilis típusa a 65 évnél fiatalabbaknál, míg a senilis típus 65 évnél idősebbeknél jelentkezhet. Az Alzheimer-kórra már a betegség megjelenése előtt is utalhatnak jelek: kisebb memóriazavarok, a figyelem kiesése, apróbb kommunikációs nehézségek.

Bizonyos komplex feladatok a korábbinál nehezebbnek tűnhetnek, tovább tart megoldani ezeket. Gyakran a személyiség is változik: a korábban szelíd embernek egyre több az agresszív reakciója, vagy folyamatosan zárkózottá, kedvetlenné válhat. Minél korábban ismerik fel a betegséget, annál hatékonyabban tudják azt kezelni; a kezelések pedig lassíthatják a betegség továbbromlását.

Az Alzheimer-kór szakaszai

 Első szakasz (Preszimptomatikus demencia)
Az első szakaszban egyre gyakoribbá válnak a memóriazavarok, a beteg gyakran elfelejti, hogy egy-egy kérdést már feltett, vagy arra már válaszolt. Az írásban, az eszközhasználatban is lehetnek nehézségei. A beteg viselkedése is megváltozhat, hajlamosabbá válhat a depresszióra, a visszahúzódásra, az érdektelenségre.

 Második szakasz (Incipiens demencia)
A második szakaszban a korábban tapasztalt tünetek súlyosabbá válhatnak, a memóriazavarok sem csak időnként, hanem szinte folyamatosan fennállnak, és egyre jobban befolyásolják a mindennapokat. A beteg gyakran még a legismerősebb helyeken is eltéved, keveri a múltat és a jelent, időnként már a közeli családtagjait sem ismeri meg. Érzelmi életében és viselkedésében újabb változások következnek be, fáradékonyabb, zárkózottabb lehet, mint korábban. A mozgás koordinálatlanabbá válása miatt a beteg lassabb, bizonytalanabb, egyre több törődésre, fizikai és lelki támogatásra van szüksége.

 Harmadik szakasz (Definitív demencia)
A beteg memóriája tovább romlik, már a közelmúlt eseményeit sem tudja felidézni. A mindennapi teendők ellátása is nehezen megy neki: nemcsak szellemileg nem tud olyan alapvető cselekvéssorozatokat elvégezni, mint az öltözködés vagy az evés, de az ügyessége is cserben hagyja. Gyakran eltéveszti a szavakat, egyre kevésbé tudja kifejezni magát, döntései logikátlanok. Érzelmileg nyugtalanná, szorongóvá válhat.

 Negyedik szakasz (Súlyos demencia)
A beteg szellemi leépülése ekkor már súlyossá válik: alig vannak tiszta pillanatai. Szinte folyamatosan összekeveri a múltat és a jelent, egyáltalán nem ismeri meg a közeli családtagjait. Nem tud saját magáról gondoskodni, és a beszéd képességét is szinte teljesen elveszíti. Mozgásában is korlátozottá válik, és olyannyira bizonytalan, hogy gyakran esik el. A nyeléssel, a vizelettartással is gondjai lehetnek, teljesen mások gondoskodására szorul. Egyre súlyosabb pszichiátriai tünetek jelentkeznek nála: hallucinál, téveszméi vannak.

forrás:HÁZIPATIKA.HU/DMD