Az Alzheimer-kóros betegek családtagjainak sokszor komoly problémát jelent, hogy a beteg boldogságát biztosítsák, s ezáltal minél inkább a való világban tartsák.
A fizikai aktivitás fontos annak érdekében, hogy a mentális hanyatlás ne vezessen depresszióhoz. A betegség korai stádiumában a beteg tudja, milyen érzés, ha valami nem sikerül neki, hiszen a legtöbb emléke még érintetlen. Ezért is fontos a betegség korai diagnosztizálása, hiszen így könnyebb a mentális és fizikai állapotot fenntartó tevékenységek megtervezése.
A megoldás egyszerűnek tűnik: végezzenek olyan tevékenységeket, melyet a beteg mindig is élvezett. Igen, itt is vannak megszorítások, ám ezek az akadályok egy kis kreativitással leküzdhetők.
Menjenek látogatóba
A vendégség, illetve a rég látott családtagokkal, barátokkal való találkozás általában felvidítja az Alzheimeres beteget. Bár meglepően hangozhat, de rengeteg helyre lehet menni látogatóba! Ha például a beteg szereti az állatokat, látogassák meg őket az állatkertben, egy állatkereskedésben, vagy egy kutyamenhelyen!
Játékok
A különböző játékok jó mentális gyakorlatot jelentenek a beteg számára. Bármi, amit a beteg szeretett annak idején (pl keresztrejtvény, kártyázás, puzzle, társasjáték), felvidíthatja őt. A betegség előrehaladtával a gondolkodást igénylő játékok természetesen kevésbé fogják lekötni, ám ekkor is érdemes próbálkozni. Ilyenkor a kis unokával való játék (mely érzelmileg és kognitívan is az ő szintjén van), visszaadhatja a játék örömét.
Zenehallgatás
A kedvenc előadók, vagy fiatalkora zenéinek hallgatása boldog pillanatokat hozhat a beteg életébe. Keressék elő a régi lemezeket, hallgassanak filmslágereket! A zenehallgatás gyakran megnyugtatja az érzelmileg labilis, vagy depressziós beteget is.
Étterem
Sokan félnek étterembe vinni Alzheimer-kóros szerettüket, attól való félelmükben, hogy kiszámíthatatlan, vajon nem fog-e például kézzel enni az evőeszköz helyett. Ha ettől fél, rendeljenek olyan ételt, amit kézzel is lehet enni: csirkeszárnyat, sült krumplit, palacsintát, péksüteményt.
A valódi ok, ami miatt sokan kibújót keresnek ez alól a program alól az, hogy a beteg kellemetlen helyzetbe hozhatja őket. Gondoljon azonban inkább arra, hogy hosszú távon nem csak a beteg lelkének, hanem Önnek is jót tesz, ha szerettének boldog pillanatokat okoz. Márpedig a kedvenc étel, a környezet, a társaság, a legtöbb Alzheimer-kórban szenvedő beteget igencsak feldobja!
Fordítsa előnyére a helyzetet!
Gyakran előfordul, hogy a beteg a programlehetőségekre nemet mond, nem akar elmenni otthonról, nem akar semmit se csinálni. A „nem” az Alzheimer-típusú demenciában szenvedők egyik leggyakoribb szava, hiszen nem emlékeznek arra, mennyire szerették ezeket a dolgokat. Lehet, hogy ez szorongással tölti el Önt, vagy elkeseríti, de ne engedjen ezeknek az érzéseknek! Fogadja el, hogy az Alzheimeres beteg a „NEM” világában él.
Próbálja inkább meggyőzni arról, milyen jó móka lesz a program, amit felajánl neki, s közben kezdje el kikészíteni a ruháit. Ha a nemet igennek veszi, és elkezd az alapján viselkedni, készülődni, legtöbbször a beteg is együttműködővé válik, s csatlakozik a programhoz. Amennyiben úgy tűnik, nem ér el sikert, pár perc múlva ismét próbálkozzon, hiszen addigra a beteg elfeledkezhet az egészről, s új élményként éli meg a helyzetet! Ez egyike azon kevés eseteknek, mikor a betegséggel járó emlékezetkiesést javunkra fordíthatjuk!
Természetesen a fent leírtak csak egyszerű ötletek arra, hogyan tarthatja boldogan és aktívan Alzheimer-kóros szerettét, ám Önnek kell kitapasztalnia, hogy a saját esetében mi működik leginkább. A nap végére pedig nem csak a beteg lesz boldogabb, hanem az Ön szívét is örömmel fogja eltölteni, hogy sikerült egy élményekkel teli napot okoznia neki!
