A demencia túlnyomórészt a 60 éves kor fölötti embereket érinti. A születéskor várható növekvő élettartamot figyelembe véve ez a betegség lesz a következő évtized legnagyobb társadalmi kihívása- különösen orvosi és ápolói szempontból. A leggyakoribb demenciatípus az esetek 60-70%-át kitevő Alzheimer-kór.
Milyen rizikófaktorok befolyásolhatják a demencia kialakulását?
Az érelmeszesedés (arterioszklerózis) alábbi tipikus rizikófaktorai az Alzheimer-kór kialakulásában is szerepet játszanak:
- Cukorbetegség (diabétesz mellitusz)
- Dohányzás
- Magas vérnyomás
- Magas vérzsírszint (Hiperlipidémia)
Egyéb tényezők is hozzájárulnak az Alzheimer-kór megnövekedett kockázatához, így a fokozott inzulintermelés (hyperinsulinaemia), vagy a homocisztein nevű fehérje-építőelemek megemelkedett szintje (hyperhomocisteinaemia) is ide sorolhatók, ezek azonban nem olyan jelentősek, mint a fent említett négy tényező.
A rizikófaktorok kiiktatása – életmódváltás vagy gyógyszeres kezelés útján – nem pusztán az erek védelmét szolgálja, hanem az Alzheimer-megelőzésben is fontos szereppel bír.
Egy sor nagyszabású tanulmány igazolja, hogy a magas vérnyomás tartós csökkentése és normál szinten tartása pozitív hatással van a gondolkodási képességre. Az ereket károsító tényezők közül a magas vérnyomás és a diabétesz mellitusz azok, melyek befolyása az Alzheimer-kór kialakulására a leginkább bizonyított: a középkorú embereknél diagnosztizált magas vérnyomás és magas vércukorszint a kor előrehaladtával két-háromszorosára növeli az Alzheimer-kór kockázatát.
Mely rizikófaktorok nem befolyásolhatók?
- Életkor: Az idősebb korosztályokban nő az Alzheimer-megbetegedések száma. A 60. életévet követően 5 évenként hozzávetőleg megduplázódik a demencia gyakorisága.
- Nem: Körülbelül kétszer annyi nő betegszik meg Alzheimer-kórban, mint férfi.
- Genetikai tényezők (például az ApoE- ε4 allél)
Az Alzheimer-kór szokásos, idős korban (65 év felett) kezdődő formája néhány családban gyakrabban fordul elő. Eddig csak egy gént írtak le, melynek meghatározott változata (allélja) az Alzheimer-demencia előfordulási valószínűségét növeli: ez a gén az ún. apolipoprotein E (röviden: ApoE) nevű fehérje, ami a koleszterin szállításában, célhelyen történő leadásában és anyagcseréjében vesz részt. Az ApoE gén három változata (allél) ismert: ε2, ε3 és ε4.
Mivel az ember testi sejtjeiben az örökítő anyag (kromoszómák) kettőzött formában van jelen, két allélt örökít tovább. Az egyik allél apai, a másik anyai eredetű. Ha az allélok a két kromoszómán megegyeznek, a testi sejt e tekintetben egységes (homozigóta). Ha az allélok a két kromoszómán különböznek, a testi sejt a gént figyelembe véve kevert örökítő anyagú (heterozigóta).
Az ApoE szerepe
A legelterjedtebb a ε3 allél: egy német kutatás szerint a német lakosság körülbelül 95%-a hordoz legalább egy ε3 állélt, 27%-a egy ε4 allélt, és 16%-a egy ε2 allélt, valamint az érintettek 12-15%-a homozigóta ε4-re nézve. Ezzel szemben közülük az Alzheimer-kórban nem szenvedő kontrollszemélyek kb. 2-4%-ban ε4 homozigóták. Az ε4 allélok tehát egy bizonyos életkorban növelik az Alzheimer kockázatát.
Jelenleg is intenzív kutatások folynak annak megállapítására, hogy az ApoE milyen módon járul hozzá az Alzheimer-kór kialakulásához. Az ApoE-ε4 géntermék feltehetően az Alzheimer-kórra jellemző agyi lerakódások képződésében részt vesz.
Az Alzheimer-kór korai kezdetű (65 éves életkor előtt) formáiban leírt génekkel ellentétben az ApoE- ε4 allél hordozása nem okozza törvényszerűen a betegség kifejlődését, hanem – különösen olyan férfiaknál, akik az ApoE- ε4-re homozigóták – annak kockázati tényezői, illetve korábbi életjkorban jelenik meg az Alzheimer-demencia. Az ApoE ε4 allélt hordozása csak arra enged következtetni, hogy a betegségre való hajlam nagyobb-e (prediszpozíció). Alzheimer-kórban való megbetegedés kockázata a 65. életévtől átlagosan 15%-os. Ez az arány egy ε4 allélt hordozónál 30%, míg az ε4 alléllal nem rendelkezőknél 9%.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy az ApoE ε4 az Alzheimer-kór kialakulását elősegítő faktor, azonban sem nem elegendő, sem nem elengedhetetlen az Alzheimer-kór kialakulásához.
Milyen gyakran öröklődik az Alzheimer-kór?
A betegség közvetlenül örökölhető formái ritkák. Az Alzheimer-demenciák kevesebb mint 2%-a öröklődik dominánsan. Domináns öröklődésről akkor beszélünk, ha statisztikailag az érintett utódainak fele szintén megbetegszik. Azoknak a személyeknek a génjeiben – az 1-es kromoszómán (preszenilin 2), a 14-es kromoszómán (preszenilin 1) és a 21-es kromoszómán (amiloid prekurzor fehérje, APP) –, akik az Alzheimer-kór dominánsan öröklött formájában szenvednek, bizonyos változásokat (mutációkat) lehet megfigyelni. Az említett mutációkkal rendelkező embereknél többnyire már 60. életévük előtt jelentkeznek memóriazavarok (korai kezdetű AD).
Genetikai tényezők tehetők felelőssé azért, hogy az Alzheimer-kór késői kezdeteű formája néhány családban gyakrabban fordul elő. Ezért az Alzheimer-kórban szenvedők 30%-ának közelebbi rokonságában is találunk érintetteket.
Az első fokú rokonok körében – tehát az Alzheimer-kórban szenvedő beteg szülei, gyermekei, testvérei között – a normál lakossághoz viszonyítva 2-4-szer nagyobb a kockázata a nem közvetlen öröklésű demencia kialakulásának az életkor előrehaladtával.
A másodfokú rokonság – tehát a nagynénik, nagybácsik, unokahúgok, és unokaöccsök közt – 1-2-szer nagyobb a kockázat. Ha több rokon betegszik meg, vagy egy rokonnál 60 éves kora előtt jelentkezik a betegség, az Alzheimer-kór kockázata még nagyobb.
