Memóriazavar lelki okai

A fiatalabb és idősebb korosztályt egyaránt érintő feledékenység hátterében hajlamosak vagyunk legtöbbször valamilyen testi, szervi rendellenességet gyanítani és csak ritkán fogadjuk el, hogy lelki oka is lehet a problémának. Pedig az emlékezetzavar okai között a depressziónak, a szorongásnak és az alvászavarnak is dobogós hely jut.

Mindegyikünk találkozott már olyan emberrel, aki rendszeresen arra panaszkodott, hogy nem emlékszik, hová tette a kulcsát, vagy nem tudja, elzárta-e a gázt a konyhában, és a korábban megbeszélt dolgok sem jutnak az eszébe. Ilyen esetekben mindenki azonnal a szellemi leépülés jeleit véli felfedezni, noha sok esetben teljesen másról van szó – nem feltétlenül a memória károsodott, hanem a koncentrációképesség, vagyis az illető nem figyel oda, és ezért nem emlékszik utólag arra, hogy mi is történt.

A fenti jelenség a depresszió tipikus tünete, és sok esetben más, hangulatzavarra utaló jel is társulhat hozzá. Gyakori például az alacsonyan fekvő hangulat, a fáradékonyság, az érdektelenség vagy az örömérzésre való képtelenség.

A depresszió tüneteként jelentkező feledékenységre jellemző, hogy a betegek meg sem próbálják megoldani az adott feladatot, nem keresik a megoldást, egyszerűen inkább csak azt hajtogatják, hogy nem tudják, nem képesek a feladat megoldására. Ezzel szemben a demens betegek megpróbálják megoldani a feladatot, de útközben elakadnak és nem tudják befejezni azt. A depressziót követő feledékenységet gyakran kíséri ingerültség, idegesség, dühkitörések, míg a szellemileg leépülő időseket érzelmileg nem viseli meg annyira, hogy nem tudják felidézni a dolgokat. Emellett fontos különbség még, hogy a depresszió tüneteként jelentkező feledékenység általában fiatalabb korban és hirtelen alakul ki, míg a demencia során megjelenő emlékezetzavar az idősek problémája, és fokozatosan bontakozik ki.

A depresszióhoz hasonlóan a szorongás is járhat emlékezetzavarral, mivel a betegek figyelme be van szűkülve a félelmeikre és aggodalmaikra, csak ezekre koncentrálnak, így nem figyelnek oda és nem is emlékeznek dolgokra. Ugyanakkor memóriavizsgálatokon jól teljesítenek, tehát valódi emlékezetzavarról nem beszélhetünk.

A lelki eredetű betegségek kísérőtüneteként mindig megfigyelhető kisebb-nagyobb mértékű alvászavar is. A pihenés hiánya, a gyakori ébredésekkel szétszabdalt felületes alvás, az elalvási nehézségek miatt lecsökkent alvásidő csak tovább fokozza a betegség tüneteit, így hozzájárul a feledékenység, a szellemi tompaság érzésének fokozódásához is.

Szerencsére a hangulatzavar és a szorongás tüneteként jelentkező feledékenység gyógyszeres kezeléssel vagy kognitív-viselkedésterápiával gyorsan megszüntethető. A kiváltó ok megszüntetésével együtt az alvászavar is rendeződik, és ezzel párhuzamosan a memóriazavar tünetei is megszűnnek.