Mire emlékszünk a gyermekkorunkból?

Elképzelhető, hogy a korai emlékek is elraktározódnak a hippocampusban, de nem tudjuk előhívni őket. Az emlékezés tanult képesség, amelyet elsősorban a szüleivel való beszélgetések során sajátíthat el a gyermek. 

Kora gyermekkorunk emlékei, amely nagyjából a három-három és fél éves korig tartó időszak, hétköznapi működésmódban, normál tudatállapotban előhívhatatlanok. Árvai Nóra pszichológus, szomatoterapeuta, perinatális szaktanácsadó, szakíró, az Endoblog.hu elindítója.

Módosult tudatállapotban zajló terápiákban előfordul, hogy ennél korábbi emlékekkel, akár magzati vagy születéskori élményekkel is dolgozhatunk, de ez egy másik téma.

Az okokra többféle elmélet született

A pszichoanalízis szülőatyja, Sigmund Freud szerint érzelmi okokból, önmagunk integritásának védelme érdekében ezeket a nagyon korai emlékeket elfojtjuk, nem engedjük tudatosulni. Ő foglalkozott először a gyermekkori amnéziával, mint jelenséggel. Egy másik elmélet, az érési hipotézis értelmében a hippocampus éretlensége miatt a kisgyerekek deklaratív emlékezete (amely az élmények felidézéséhez szükséges) nem elég fejlett ahhoz, hogy emlékezni tudjon. Mivel egy 7-8 éves gyerek képes felidézni bizonyos emlékeket 3 éves korából, és ezt a képességet nagyjából 10-11 éves korunkra elveszítjük, ezért elképzelhető, hogy a korai emlékek is eljutnak és elraktározódnak a hippocampusban, de nem tudjuk előhívni őket – avat be a részletekbe Árvai Nóra.

Személyes narratíva és önéletrajzi emlékezet

A másik koncepció, amely Ulrich Neisser nevéhez fűződik, az aktív felidézést tartja kizártnak azért, mert a kicsik nem rendelkeznek olyan sémákkal, forgatókönyvekkel, amelyek az élményeik szervezését és felidézését megkönnyítenék. Ezek a sémák az életkor előrehaladtával a tapasztalatok útján alakulnak ki, kialakítva egyfajta személyes narratívát a múlt-jelen-jövő hármas egységében. Ekkora saját magunkat időben koherens lényként tapasztaljuk meg.

A társas interakcionista megközelítés a szociális környezet hatását emeli ki. E tekintetben az emlékezés tanult képesség, amelyet elsősorban a szüleivel való beszélgetések során sajátít el a gyerek. Ennek segítségével ismeri meg azokat a narratívákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy saját életükről folyamatként legyenek képesek gondolkodni, élményeiket időrendi sorrendbe tudják elhelyezni, ez az úgynevezett önéletrajzi emlékezet.

Árvai Nóra hangsúlyozza: nem csak a szűk család, hanem a tágabb kulturális közeg is hatással van a kora gyerekkori emlékeinkre. A nyugati ember első emléke átlagosan 6 hónappal korábbi, mint keleti társaié. Ennek oka a kisgyerek kompetenciáiról való eltérő gondolkodásmód, hiszen egy nyugat-európai anya többet beszél a gyermekéhez, és részletesebben fejti ki számára az információkat, mint például egy magyar.

Tóth András újságíró

A gyermekkori amnézia – amely a 3-5 éves korunk előtt történő események kiesését jelenti – a gyermek nyelvi és biológiai fejlődésével, a beiskolázás kezdetével véget ér, az iskola ugyanis egy új módszer szerint alakítja az élményeket és azok szervezését.

Alan D. Baddeley: „Az emberi emlékezet” című könyvében több fejezetet szentel a kísérleti pszichológia eredményeinek, az emlékezeti torzításoknak, az emlékek megzavarhatóságával kapcsolatos legfrissebb kutatási eredményeknek a bemutatására.

Alan D. Baddeley: Az emberi emlékezet
http://hu.wikipedia.org/wiki/Alan_Baddeley