Mit tud és mit nem a beteg a különböző stádiumokban?

A betegség a memóriáért felelős idegsejt-területeket károsítja, főként a halántéklebenyben, így az első szakaszban elsősorban memóriazavar figyelhető meg, enyhe viselkedés-változással. Főként a szavakkal kapcsolatos, rövid távú emlékezet károsodik. A betegnek gyakran nehezen jutnak eszébe a szavak, és nehezebben fejezi ki magát. Az összetett feladatok több időt igényelnek.

Az Alzheimer-kórban szenvedő betegek tisztában vannak a problémájukkal, ám ezt gyakran humorral ütik el, bizonyos esetekben pedig ingerlékenyek is lehetnek emiatt. Igényük ugyan van a szociális kapcsolatokra, de nem szeretik a zsúfolt helyeket, néha térérzékelési problémák lépnek fel, nehezített lehet a lépcsőn járás, vagy fényes felületeken való közlekedés. Ítéletalkotó képességük még ép, így érdemes ilyenkor rendelkezniük későbbi sorsukról, anyagi és jogi viszonyaikról. Érzékelésük csak a kornak megfelelően romlik.

Középsúlyos stádium = nehéz érteni a másikat

Az Alzheimer-kór előrehaladásával fokozatosan egyre több képesség romlik. Az agyban a fali lebeny is sorvadásnak indul. Romlik vagy elveszik az érzékszervek által közvetített információk összesített feldolgozása, így a látás, a hallás, a testhelyzet és a tárgyak érzékelésével kapcsolatos érzetek nem megfelelően tudatosulnak, így a beteg elkóborolhat, térbeli tájékozódása romlik.

Az Alzheimer-kórban szenvedők számára ebben a stádiumban már gondot okozhat a mindennapi feladatok elvégzése, például az öltözködés vagy a tisztálkodás is. A beszédzavar egyre érzékelhetőbbé válik. Érzelmileg gyakran instabillá válik a beteg, ingerlékeny, bántó dolgokat mond, arrogánssá válhat. A beteg valójában a saját helyzete, állapota miatt felindult, de ezt az őt gondozó családon, személyzeten vezeti le. Szociális érzékenysége lecsökken, gyakran visszahúzódóvá válik, csak ül, és néz maga elé. Ítéletalkotó képessége a legtöbbször már nem reális.

A beteg nehezebben érti meg a szóbeli kommunikációt, így nem érti meg, hogy mit várnak el tőle. Az összetett feladatokat nehezen, lassan és gyakran hibásan végzi el. Új dolgokat nem tud megtanulni, de érzékszervei a kornak megfelelően működnek. Éhség- és szomjúságérzete zavart szenved, így a gondozónak kell erre figyelnie, és a napi ritmusban tartania a beteget. Előfordulhat a nappal és az éjszaka megcserélése, ami éjszakai kóborlásokat, pakolászást, zavart viselkedést von maga után, nappali alvás és inaktivitás mellett.

Súlyos stádium = az emberi méltóság megtartására törekvés

A betegnél a szóbeli kommunikáció jelentősen lecsökken mind a beszéd megértése, mind a beszéd kivitelezése terén, így nagyon fontos szerepe lesz a testbeszédnek. A beteggel egy sajátos közös nyelvezetet kell kialakítanunk, hogy megértsük, és segíteni tudjuk őt. A sorvadás a homloklebenyt is érinti, így a szocializált, tanult viselkedési formák jelentősen romlanak. Az ítélőképesség és a reális gondolkodás elveszik.

A magatartászavarok felerősödhetnek, dühöngés, erőszakosság, de teljes levertség is előfordulhat. A betegség a mozgásért és látásért felelős agyi területeket még nem támadja meg. A végső stádiumban azonban már ezek is érintetté válnak, és a beteg ágyhoz kötötté válik, etetni, mosdatni kell, tisztába kell tenni. Mivel érzelmeket ebben a stádiumban is megél a beteg, fontos a kedves hangú beszéd, és a testi érintés ápolás során.

Az Alzheimer-kór végső stádiumában a betegek elveszíthetik az éntudatukat, vagyis nincs tudásuk saját magukról. Minden funkciójuk lelassult, így például az evés is hosszú időt vesz igénybe. Ha jobb állapotban vannak, gyakran elkóborolnak, ilyenkor megnő a sérülésveszély önmagukra és a környezetükre nézve is, mivel cselekedeteiknek nem értik a következményeit (például nyitva hagyott gázcsap). Végső stádiumban általában ágyban fekvőkké válnak, és az aktív mozgás hiánya miatt kialakuló betegségek mutatkozhatnak: tüdőgyulladás, trombózis, felfekvés.

Dr. Kalóczkai Andrea